Dorka :-)

Szombaton megérkezett hozzánk Dorka, a 8 hetes magyar vizsla kislány. Nagyon édes, játékos kutyus. Egyelőre nehezen viseli, hogy nincs állandó játszótársa. Nyolcan voltak testvérek, így szerintem soha nem unatkozott. Legszívesebben ma otthon maradtam volna inkább vele játszani :-))

A katedrál

Próbálok lépést tartani a többiekkel a közös varrást illetően. A katedrált megmutatom, ez már vagy két hete elkészült. Nagyon tetszik ez a technika, szerettem varrni.

Az iránytűt is megvarrtam, de újravarrom, mert a lehető legegyszerűbbet választottam. Ráadásul a közepe sem lett az igazi. Azért majd elrakom, pót-blokknak jó lesz.

A crazy blokk félig készen a varrógépemen várja , hogy befejezzem, a vadlibák pedig még nem szálltak ide hozzám :-)
Holnap elutazunk pár napra, a hosszú hétvégét kihasználva egy kis welness-hétvégére, természetesen a kézzel varrnivalókat már gyűjtögetem magamnak egy dobozban :-)
 

Múlt pénteken...

a bánatomat varrtam bele ebbe a kis lilába, vagyis inkább kivarrtam magamból a bánatot.
Történt ugyanis, hogy pár héttel ezelőtt a 14 éves kutyusunk elpusztult. Nagyon öreg volt szegény, az utolsó hetekben már nagyon gyenge, elig evett, már várható volt, hogy nem éri meg a tavaszt.
Már akkor elhatároztuk, hogy ha elpusztul,  a következő kutyusunk egy magyar vizsla lesz. Én már régóta szerettem volna ilyen kutyust, vadász lányaként felnőve mindig vizslák vettek körül, nagyon szeretem őket.
Egyik ismerősöm ajánlotta, hogy nézzem meg a győri menhelyen, hátha lesz fajtatiszta vizsla.
Gondoltam , ennek kicsi az esélye, de azért nézegettem sűrűn a honlapjukat. Hát egyszer csak felkerült egy frissen talált egy év körüli kutya, szegény csontsovány állapotban. Rögtön elmentem megnézni, hát szerelem volt első látásra, ahogy a szemeivel nézett rám a rács mögül .... Gondoltam azért a fiúkkal is meg kell beszélni, így mondtam a gondozóknak, hogy másnap jövök vissza a papírokat elintézni, mert szinte biztos, hogy kell a kutyus. Alig bírtam ki, hogy másnap legyen, kora délután mentünk is a fiúkkal, hogy megnézzük Hannát, de sajnos eléggé érdekes modorban közölték velem, hogy már lefoglalták a kutyát.
Hát így történt, hogy péntek délután többször is elpityeredtem, ha a kutyára gondoltam , hazamentem, kezembe akadt ez a szép lila anyag és nekiálltam varrni.
Eddigis tudtam, de most már biztos vagyok benne, hogy a varrás nagyon jó terápia :-))

Hétvégén nekiálltam a pulcsik újrahasznosításának is, nagyon tetszik már most is :-))

Nemrég csatlakoztam ...

a Kreatív Homokozó csapatához, vagyis feliratkoztam a Hírlevelükre. Azóta már kettőt is kaptam, mindegyik megmozgatta a fantáziámat, de az első különösen :-) Abban ugyanis a pulcsifilc készítéséről esett szó.
Mióta elolvastam terveztem, hogy el is megye beszerző körútra. Pénteken hazafelé aztán be is ugrottam egy turkálós boltba és legnagyobb meglepetésemre, pont a kedvenc színeimben- ZÖLD, narancs és bordó - pompázott az a  három pulcsi, amit találtam. Persze, hogy nem tudtam választani közülük, így megvettem mindegyiket. Alig vártam, hogy hazaérjek és már be is raktam őket a mosógépbe - a Kreatív Homokozós lányok utasításait követve. Nagyon nehéz volt kivárni azt a másfél órát, mire végzett a gép. Az eredmény szerintem tökéletes lett, nagyon örülök neki! Fejben már meg is varrtam belőle azt, amit elterveztem:-)
Szerintetek vajon mi lesz belőle ??  :-))

A pulcsikat lefényképeztem mosás előtt és utána is. Utána jutott eszembe, hogy milyen jó, hogy a Bence kockás takaróján fotóztam, így látszik, hogy mennyivel lett kisebb a három pulcsi a mosás után!

Előtte:

 

és a pulcsik a filcesítés után:

Ágyvédő...

... vagy minek is nevezzem, ami nemrég készült egyik ismerősöm unokájának. Már korábban varrtam nekik a dzsungeles falvédőt, most megkértek, hogy varrjak még az ágy köré három "ágyvédőt" is. Azt hiszem, így lett teljes a "berendezés". A lényeg az, hogy - ahogy hallom - Levinek tetszik az új kuckó :-))

Az elmaradásomat...

végre sikerült behoznom. Most már tényleg próbálom majd a határidőket betartani,mert nem jó, ha felgyülemlenek a dolgok.
A drezdai tányérból kettőt is varrtam, mert előszőr 16 féle ayagból akartam csinálni, aztán sehogy sem tetszett, így csináltam egy világos és egy sötét variációt.

A papírra varrásos technikát is szeretem, szeretek kézzel varrni.

A szélforgók pedig nem voltak ismeretlenek számomra, nemrég varrtuk őket a galagonyás lányokkal :-)

A kelta...

...hát, nem igazán lopta be magát a szívembe. Pedig nagy kedvvel kezdtem el keresgetni a mintát, meg is találtam, de azt hiszem nem ez az a minta, amit kezdő "keltavarróként" ki kellett volna próbálnom. Most utólag így érzem. Hát nem is lett a legszebb, nem éppen mutogatnivaló, de azért felteszem ide, hogy teljes legyen majd a végén a sor. A többi feladattal - a bepótolnivalókkal is szépen haladok, ha minden igaz hétvégre behozom a lemaradásomat :-)