Újra itt

Mozgalmas három héten vagyunk túl, most már egy kicsit jó is itthon lenni.

Erdélyi utunk jól sikerült, sok szépet láttunk, nagyon sok kedves, vendégszerető és nem utolsó sorba    igazi Magyar emberrel találkoztunk. Aki már járt ott, tudja milyen hihetetlen érzés az, amikor az ember 1000 km-t utazik, majd Székelyföldön egy igazi "Kismagyarországot" talál, az utcákon magyar feliratokkal, kedves, közvetlen emberekkel, akik irígylésre méltóan őrizték meg magyarságukat, ápolják hagyományaikat. Ez az erőfeszítés a határsávban, ahol sajnos sokkal kevesebb magyar él már, még jobban megfigyelhető.
Első szállásunk Kolozsvár mellett Nagypetriben volt egy lelkész házaspár által üzemeltetett panzióban. Nagyon jól éreztük magunkat. A szállás elsőosztályú volt, a finom ételekről nem is beszélve :-))
Voltunk Kolozsváron, Tordán megnéztük a sóbányát.
Mi előző erdélyi utunk során voltunk a parajdi sóbányában. Az is szép, de ez sokkal látványosabb, igaz előszösz szinte rémisztő a mélység ami eléd tárul, aztán elkezded felfedezni a kis föld alatti világot: színház, játszótér, bowling, minigolf pályák, csónakázótó stb.

Aki arra jár, semmiképp ne hagyja ki!
Torockón is jártunk, sajnos az út még mindig borzasztó, de a látvány mindenért kárpótol.

Aztán megtanultuk, hogy nem szabad lerövidíteni a térkép alapján az utat, egyik este kissé kalandosra sikeredett a hazamenetel, ráadásul beesteledett, így még rosszabb érzés volt, amikor egyszer csak "elfogyott" az út, helyette földes, nagy kavicsos valamit találtunk. Szerencsére félúton találkoztunk egy juhásszal, aki azt mondta, hogy - bár hihetetlen - de jó irányba haladunk. Így pár óra késéssel, de mégiscsak megérkeztünk a panzióba.

Kirándultunk a Sárkányok-völgyében is, ez egy csodálatos, érdekes sziklákkal , barlanggal tűzdelt része az Erdélyi-érchegységnek.

A gyerekek nagyon élvezték. Zsibón megnéztük a Wesselényi kastélyt, ami sajnos már nagyon rossz állapotban van, a közvetlen közelébe egy oda nem illő arborétumot építettek, a kastélyudvarból  kresz-pályát (!) csináltak, szinte arra várva, hogy majdcsak egyszer összedől a kastély aztán el lehet bontani. Kár lenne érte.

A második szállásunk Székelyföldön, Zeteváralján a Madarasi-Hargita lábánál volt

Ez is nagyon szép volt.
Itt már beiktattunk lazább napokat is, hogy a gyerekeknek ne legyen olyan sok az utazás. A ház mellett folyt a Küküllő, egyik nap gátat építettek a patakban. A váztározó is pár percnyi sétára volt a szállástól.
Voltunk Székelyudvarhelyen, Csíksomlyón, persze Korond se maradhatott el.
Egyik nap elmentünk a Gyilkos-tóhoz, a Békás-szoroshoz, a gyerekek élvezték a patakban a "sziklamászást".

Boldizsárt is mágnesként vonzza a víz, meg is lett az eredménye :-)

Nagy élmény volt traktorral felmenni a Hargitára, a menedékháztól már gyalog mentünk a csúcsra, ott is nagyon szép volt a sok kopjafa, mi is állítottunk egy emléket, hogy itt jártunk.

A napok sajnos gyorsan teltek, hazafelé megnéztük Segesvár régi belvárosát. Déván aludtunk utolsó éjjel, aztán irány haza.
Ezeken a mozgalmas napokon sajnos még kézimunkára sem volt időm, nem is készültem rá, de sokat gondoltam a varrógépemre, szegény nehogy berozsdásodjon már a 10 nap alatt :-))

Hazajöttünk után még másnap elmentünk Körmendre, ahol a már 9. alkalommal megrendezett unokatestvér találkozón vettünk részt. Anyai nagymamámék 8-an voltak testvérek. 10 éve az unokatestvérek kitalálták, hogy jó lenne, ha az ifjabb generáció is ismerné egymást, így minden évben augusztusban összejön a tágabb család. Nagyon szeretünk együtt lenni, az ország szinte minden részéről (Csorna, Tét, Sopron, Budapest,Körmend,Tapolca, Szeged stb .) jönnek a rokonok, hogy elmeséljék az elmúlt egy év történéseit.
Sajnos a 8 testvér közül már egyik sem él, tavaly halt meg az utolsó. Minden évben máshol tartjuk, jövőre mi leszünk a sorosak, itt lesz Téten.

Múlt héten aztán végre újra varhattam. Az elmúlt hétvégét Szeged mellett, Forráskúton töltöttük, szombaton a szabadtéri színpadon a Hair-t néztük meg. Tetszett az előadás, az idővel is szerencsénk volt, nem esett az eső.
Barátnőm kisfiának varrtam ajándékba egy háromszög alakú hátizsákot,

a barátnőmnek pedig egy konyhai zacskótárolót. 

Az elmúlt napok pedig a négy láda őszibarack és az időközben itthon megérett szilva és körte befőzésével telt... De hosszú lesz a tél és egy üveg befőtt szinte meg sem kottyan egy ebéd alkalmával az öttagú családnak :-)

Még több erdélyi képet itt láthattok.