2012. május 30., szerda

Emlékül...

a kedves dadus néninek.
A Csiga csoport dadus nénije, Zsuzsi néni nyugdíjba ment a múlt héten. Nagyon szerették a gyerekek, szerintem őt az Isten is erre teremtette, hogy gyerekek között legyen. Megkezdődtek megérdemelt nyugdíjas évei, a gyerekek többek között egy aranyos fényképes emlékkönyvvel búcsúztak el tőle. Erre a könyvre varrtam egy borítót. Biztosan sokat forgatja majd :-)




2012. május 25., péntek

Szülinapi ajándék...

Évának.
A galagonyásokkal a csoportban úgy állapodtunk meg, hogy mindekinek megünnepeljük a kerek szülinapját.
Idén Éva került sorra. Nehéz feladat elé állított bennünket, mert nehéz egy olyan embernek ajándékot kitalálni, aki maga is csodálatos dolgokat alkot. Nincs az a mennyiségű ajándék, amivel a  kedvességét, segítőkészségét viszonozni lehetne. Próbáltam valami olyan ajándékot készíteni, amit még ő maga talán nem csinált. Így született ez a fényképtartó:


Ráadásként egy kis angyalkás csokrot is kapott.




Isten éltesse sokáig mégegyszer!! 

2012. május 22., kedd

Hétvégi feltöltődés...



..a steier borvidéken.
Csodálatos három napot töltöttünk el kettesben, vagyis négyesben, élvezve barátnőmék vendégszeretetét egy osztrák faluban, Klöchben, Bad Radkersburg fürdőváros szomszédságában. Zita barátnőm évek óta kinnt dolgozik, minden évben legalább egyszer ki szoktam menni hozzá, általában egyedül vagy egy másik barátnőnkkel . Most azonban - ez 18 éve nem fodult elő - kettesben a férjemmel indultunk útnak. A nagyok örültek , hogy végre üres lesz hétvégére a ház, a kicsi meg elment "nyaralni" addig anyukámhoz.
Az utazás színvonalát emelte a hétvégére férjem munkahelyéről tele tankkal kölcsönkapott autó is, egy szép piros Audi A5 :-)

Ajándékba - többek között - egy piros-fehér szívecskés díszt vittem.

A varrógépem sem maradt itthon, ugyanis egy kicsit át kellett alakítani Zita csodás dirndli ruháját. Nagyon irigylem az osztrákokat, hogy ezeket a ruhákat hordják hétvégente és ünnepekkor.
Az idő csodálatos volt, sokat kirándultunk. Bad Radkersburg a Mura partján fekszik, a folyó kettészeli a várost.

 A túlpart már szlovéniához tartozik, de ma már át lehet sétálni. Van a dombon, a szlovén oldalon egy - ma már magántulajdonban lévő - kastély, ahova fel lehet menni. Szépen felújították, évről évre szebb lesz a parkja is.
Klöch borvidék, isteni Tramini terem a piros színű, vulkáni talajon. :-)
Megnéztük az 1300-as években épült várromot is, fenntről csodás a kilátás a vidékre.

Sajnos hamar vasárnap délután lett és indulnunk kellett haza.  Még több képet találtok a képtáramban.
A fényképezőgépem azt hiszem végleg elromlott, csak az első napon tudtam használni.


2012. május 6., vasárnap